Verzár

(Verzereszki, Verzureskul). Verzáriu román szó, jelentése: laboda és káposztalevéllel (a románban varza) töltött placsinta. Ghugász Szdephánián Vêrdzêreskul: Verzár-Sztephánián Lukács. Szamosújvári halottak könyve II. köt. 1 l. – Vártán Sztepháni Vêrdzárján: Verzár István fia Vártán. Szamosújvári halottak könyve II. köt. 20 l. 452 t. – Ávárkhjérecz, kérhárkéli Der-Ghugász Szdéphánián Vêrdzêreskul szurp ászduádzápánuthián vártábéd: Esperes-plébános Verzereskul-Stephánian Lukács, a theologia doctora. Szamosújvári házasultak könyve II. köt. 1 l. 1742. A Verzár család vezeték­neve Stefánián (Stefánovics = Istvánfi). – Crida Stephani nepotis Verzár alias Bogdánffi. Szamosújvár városi levéltár 1766-100 sz. – Stephanus Bogdány alias Verzár. Szamosújvár városi levéltár 1774. évi márcz. 1-én kelt jegyzőkönyvből. A Bogdánffy és Verzár egy család. – Stephanus Verzár alias Vastag. Stephanus Bogdány nomine Verzariorum. Szamosújvár városi levéltár 1766-36 sz. Civis armenopolitanus Stephanus Verzár alias Bogdány dictus. Szamosújvár városi levéltár 1766-45 sz. Lásd Bogdánfi, Hászt, Kirkor, Stefánián, Stefánovics, Vastag.

Forrás: Szongott Kristóf – A magyarhoni örmény családok genealogiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték- és keresztnevek etymologiai értelmére.

VERZÁR CSALÁD

A család felmenői a moldvai Botosaniból telepedtek előbb Besztercére, majd innen Gyergyóba és Csíkszépvízre. A felmenő ős Szdéphánián (Verzerescu) Chugász /1614 1661/ botosani örmény bíró (argapet) volt (itt a Verzárt csak mellékesen használták, talán gúnynév lehetett). A Chugász (Lukács) lánytestvére Dzághig /1616-1687/ Isahal Sávoiéncz /1606-1667/ neje volt a moldvai tartózkodás idején !). Lukács 5 fia közül Lussig /1645-1719/ és Donig /1656-1728/ elhagyták Moldvát és a Beszterce melletti Nagydemeterbe (szász település volt, most románul Dumitra) telepedtek meg. A három másik testvérük Vaszil /1651-1714/, Oxendius /1654-1715/ és Sztepán /1659-1732/ akkor még Botosaniban maradtak, de közülük később csak Vaszil maradt végleg Moldvában. A testvérek közül Oxendiust Bécsbe küldték tanulni 1670-1684 között és mint teológiai doktor jött először Erdélyben 1684-ben. Ezután Humánián Vártán /1644 1715/ lembergi kath. püspök „Oxendiust” 1691-ben „dr. Verzár Oxendius” néven örmény szertartású róm. kath. püspökké szentelte mégpedig besztercei székhellyel követve ezzel elődjét Minas Zilifdarean örmény schismaticus püspököt. Verzár Oxen diust 1715. márc. 13-án rokonai felbujtására Bécsben megmérgezték és a lipótvárosi misericordiánusok /Barmherzige Bruderek/ templomába temették (a koporsó manapság már nem található itt!). Az összes itt elhantoltakat később a kalapos király parancsán mind kivették innen, mert a király azt akarta, hogy méltó emlékét a templom egyedüli koporsója őrizze. Oxendius az első felszentelt örmény kath. püspök volt. Még ebben az évben halt meg a lembergi örmény uniált püspök is, Vártán Hunanean.

Verzár Oxendius (Oxendio) tehát moldvai születésű örmény volt, családja több generációra visszamenőleg adott papokat az örmény apostoli egyháznak. Rokonsága még 1669-ben menekült Minas Zilifdarean vezetésével Erdélybe. Oxendius 1654-bei született a moldvai Botosani városában. 1676-ban, a Moldvában működő hittérítői hatására tért át a katolikus hitre, majd azt követően a lembergi Collegio Armenóbai kezdte meg teológiai tanulmányait. Francesco Martelli varsói nuncius ajánlására kerüli Rómába, ahol teológiai tanulmányokat folytatott a Collegio Urbanóban. 1678-ban pappá. szentelték, és még ugyanebben az évben Rómából Lembergbe ment, ahol folytatta tanulmányait, majd itt megszerezte a teológiai doktorátust. Ezt követően visszakerült Rómába, ahonnan a következő évben a püspök kérésére a Szentszék, az ottani örményei körében végzendő hittérítő munkára Erdélybe rendelte. Oxendio tehát missziós tevékenységével kezdetben nem nyerte el az örmény közösség szimpátiáját. Sőt állítás i szerint őt az erdélyi örmények részéről gyalázkodás, utálat és makacs ellenállás fogadta és igehirdetését a helyi örmények botrányos viselkedésükkel rendszeresen megzavarták Oxendius misszióját viszont a helyi magyar katolikus klérus és lakosság támogatta. A székely-magyar papok segítségével, Gyergyószentmiklóson engedélyt kapott arra, hog> az ottani római katolikus plébániatemplomban misézhessen. Tudomást szerzett arról hogy az örményeknek két fatemplomuk és egy kápolnájuk volt Székelyföldön. Az egyil fatemplom és a kápolna Gyergyószentmiklóson, míg a másik fatemplom Csíkszépvízcn ahol az örmények eretnek módon végezték liturgiájukat. Oxendius a konfliktust m örményekkel ráadásul azzal is elmélyítette, hogy le akarta foglaltatni a helyi örmény fatemplomokat. Továbbá meg akarta tiltani, hogy az örmény apostoli szertartású papol liturgiákat (surb patarag) tartsanak, temessenek, eskessenek, illetve kereszteljenek.

Gyergyószentmiklóson az általa alapított, úgynevezett vasárnapi iskolában tanította az ottani örmények gyermekeit a katolikus hitre és életre. Oxendius hitbuzgósága kezdetben nem hatotta meg az örményeket. Ráadásul az ortodox Minas püspök és hívei nem szívesen fogadták el személyét, mivel úgy ítélték meg, hogy egy „latin” eretnek pap a püspök helyét akarja bitorolni. Azzal is megvádolták, hogy katolicizmusával Oxendius viszályt kelt, és nem egységet teremt az erdélyi örmények körében. Minas püspök halála (1686) után az erdélyi ortodox örmények Besztercén 1692-ben a helyi közösség kezdeményezésére egy Sahag nevő örmény szerzetest (Sztephán Sahagián /1640-1701/) választottak meg püspöknek, akit viszont az örményországi katholikosz nem ismert el. Oxendius helyzete az ellen irányuló kezdeti győlölet dacára 1686 nyarán kezdett megváltozni. Ebben komoly fordulatot jelentett, hogy Besztercén élő családja és rokonsága is áttért a római katolikus hitre. Ez azért volt fontos mozzanat, mert fivérei: Sztephán (István) és Lussig (Lukács) katolizálásuk előtt már befolyásos kereskedők voltak. Ez komoly segítséget jelentett az egyedül térítő unitus papnak. Oxendius szólt arról is, hogy fivérein kívül megtérítette édesanyját, továbbá családjaikkal együtt másik két húgát és két kisebbik fivérét. Oxendio nemcsak maga, hanem népe számára is próbált kiváltságokat szerezni. Az 1689-ban tető alá hozott lembergi unió okán, abban is bízott, hogy az 1680. évi Apafi-féle kiváltságot ki lehet még jobban terjeszteni az örményekre. Oxendio az uniót arra is fel akarta használni, hogy az örményeket Erdély negyedik politikai nemzeteként ismerjék el, ez a kísérlet azonban az erdélyi elit, különösen Bethlen kancellár, heves ellenállása miatt kudarcot vallott.

Oxendio 1696-ban, Görgényszentimrén igen jelentős birtokot vásárolt, amelyet nem adományként kapott az udvartól. A püspök azt saját pénzéből vásárolta meg. A hivatalban levő Apor kincstartónak gyanús volt Oxendius gyors vagyonosodása. Oxendio ugyanis a közelmúltban többször is panaszkodott silány anyagi helyzetére. Ezért utána akart nézni a püspök hirtelen „meggazdagodásának”. Apor egyértelműen korrupcióra kezdett gyanakodni, a Szamosújvár-ügy pedig emiatt ekkor lekerült a napirendről, és csak 1700-ban vették elő újra. Az uradalom átadásának a konkrét teljesítése viszont a Rákóczi-szabadságharc bukása utáni időre maradt. Oxendio a birtok megvásárlásában királyi jóváhagyásra (consensus regius) hivatkozott, viszont ezt nem tudta dokumentumokkal Apornak bizonyítani. A birtok egyébiránt egy nemesi kúriából, két hozzátartozó házból, egy három kőre járó malomból (minden tartozékkal együtt), két hektár szőlőből és jelentős szántóföldekből és kaszálókból állott. Időközben Oxendius folytatta megkezdett missziós munkáját az Erdély településeken.

Oxendius igazi elképzelését: egy nagy összefüggő egyházmegyében szerette volna egyesíteni az unitus erdélyi és moldvai örményeket. A jövőbeni unitus erdélyi moldvai örmény püspökség székhelyéül Su9eava örmény Szent Oxan-monostorát tartotta a legalkalmasabb helynek, amely ekkor lengyel erődként is funkcionált. Ezt azzal támasztotta alá, hogy 1668-ig – azaz Minas püspök és híveinek Erdélybe történő meneküléséig – Suceava volt a moldvai örmény apostoli püspökség központja.

1. Rákóczi Ferenc szabadságharca (1703-17?/) Erdélyre is kiterjedt. Rákóczit erdélyi fejedelemmé választották, és fejedelmi hatalmát egészen 1707 végéig fenn is tudta tartani. Ebben az időben az erdélyi katolikusok igen nehéz helyzetbe kerültek. A protestáns nemesség és az egyházak visszakövetelték templomaikat, amelyeket 1691 után vettek el tőlük a katolikusok. Az örményeket is érzékenyen érintették az 1703-1704-ben történt politikai változások. Oxendiust mint „labanc” püspököt 1704 tavaszán Szászhermánynál elfogták, és fogságba vetették. Közel három évig raboskodott Munkács várában, mivel nem volt hajlandó hűséget fogadni Rákóczinak. Csak 1707 elején szabadult ki fogságából azzal a feltétellel, hogy elhagyja a Rákóczi ellenőrzési alatt álló területeket, így Erdélyt is. Ezután Lengyelországba távozott. Kényszer! munkácsi fogságának okát elsősorban azzal indokolta, hogy nem volt hajlandó őröl hűséget fogadni a magyarok „rebellis” vezetőjének. Hangsúlyozta, hogy II. Rákóczi Ferenc katolikus hite ellenére a római egyház esküdt ellensége. Oxendius Erdélybe csal 1710-ben a politikai helyzet rendeződése után tért vissza véglegesen.

A jereváni Matenadaranban található örmény kézirat szerint Oxendiust a katolikus vallású Mikes Mihály kuruc „kapitány” ejtette fogságba. Ezt megelőzően Jean Loui; Rabutin de Bussy (1642-1717) francia származású császári generális Oxendiust é; Mikes Mihályt (megh. 1721) küldte ki a lázongó székelyek lecsendesítésére, di útközben mindkettőjüket elfogták Ugrón János hadnagy kurucai. Mikes főbíró átállt; kurucok oldalára, az örmény püspök viszont nem, és ezért hurcolták el Munkácsra. Oxendius testvérei közül Sztephánián Vaszilról /1651-1714/ (aki mindvégig Moldvában élt) jó annyit tudni, hogy halála után özvegy neje Dolkucz s két fiúk Verzár Tódor /1690-1766/ és Verzár Lukács /1686-1751/ a püspök Sztepán nevű bátyjával szövet kezdve 1716-ban megtámadták az elhalt püspök végrendeletét Gyulafehérváron. A pei évtizedekig tartott, de közben a felperesek elhaltak, és csak a fenti Verzár Tódor két ?/; János /1725-?/ és Ágoston /1729-?/ vetett véget ennek az ügynek 1778-ban. (megj. Oxendius püspöknek tekintélyes magánvagyona volt: így pl. két háza Szamosújváron Görgény-Szentimrén szép lakása, terjedelmes jószága, malma, szántóföldjei és erdői Ezen kivül évenként még 2000 Rh. (rénes) forintot is kapott az ország pénztárából.

Az eredeti családnév tehát „Sztephánián” volt, de előfordult a régi írásokban „Deisztephán” változatban is. Ebből a családnévből alakultak ki aztán a Stechnó /István (Szépvízen), a Verzár (Gyergyóban), az Urszuly-Donogán (Gyergyóban) családnevek. Miután 1712-ben a besztercei örmények végleg Szamosújvárra költöztek, ekkor történ meg, hogy a Moldvában élő /Szdephán/ Verzár Vaszil /1645-1714/ négy fia közül Járna /1697-1771/ és Kristóf /1700-1773/ Gyergyóba telepedett és az ők utódaiból kerültek k a gyergyói Verzár család leszármazottai. A moldvai Vaszil másik testvére Sztepán /1659-1732/ viszont Szamosújvárt választotta magának 1710-körüI, és gyermekei közöl ott találjuk Sztephán Sztefánovics /1693-?/ Szamosújvári püspököt (az 1730-a: években), Verzár Lukácsot /1701-1778/ akit Szamosújváron választottak meg 1731-ben plébánosnak, akiből főesperes, majd később kanonok lett és Verzár Mártont /1695 1768/ Szamosújvár főbíráját, aki 1760. okt. 7-én címeres nemeslevelet szerzett magánál és hat gyermekének, közülük: Péter, Oxendius. Márton. János, szamosújvári kereskedők (ez utóbbiak alapították meg a szamosújvári nagy Verzár családot). Márton másik testvére Verzár Görev /1699-?/ szamosújvári kereskedő volt. Visszatérve tehát ; gyergyói Verzár családra megállapítható, hogy a gyergyói család felmenő ősei /Vazul Verzár János /1697-1771/ és Verzár Kristóf /1700-1773/ voltak, akik ide telepedtek, megnősültek és itt családokat alapítottak.

Forrás: Dr. Száva Tibor Sándor: Székelyföldi örmény eredetű családnevek metamorfózisa

ISTVÁN / STECHNÓ/ CSALÁD

A család felmenői a moldvai Botosamból telepedtek előbb Besztercére, majd innen Gyergyóba és Csíkszépvízre. A botosam ős Szdéphánián (Verzár) Chugász /1614-?/ volt (itt a Verzárt csak mellékesen használták, talán gúnynév lehetett). A Chugász (Lukács) lánytestvére Dzághig /1616-1687/ Isahak Szávoiéncz /1606-1667/ neje volt a moldvai tartózkodás idején!). Lukács 5 fia közül Lussig /1645-1719/ és Donig /1656-1728/ elhagyták Moldvát és a Beszterce melletti Nagydemeterbe (szász település volt, most románul Dumitra) telepedtek meg. A három másik testvérük Vaszil /1651-1714/, Oxendius /1654-1715/ és Sztepán /1659-1732/ akkor még Botosaniban maradtak, de közülük később csak Vaszil maradt végleg Moldvában. A testvérek közül Oxendiust Bécsbe küldték tanulni és ő mint teológiai doktor jött először Erdélyben 1684-ben.

Az eredeti családnév tehát Sztephánián volt, de előfordult a régi Írásokban „Der- sztephán” változatban is. Ebből a családnévből alakultak ki aztán a Stechnó /István/ (Szépvíz), a Verzár (Gyergyó) és a Donogán, ill. Urszuly családnevek.

Miután 1712-ben a besztercei örmények végleg Szamosújvárra költöztek, így Sztephánián Lussig /1645-1719/ (utódai Szépvízen Stechnó /István! néven váltak ismertté), Sztephánián Donig /1656-1728/ (akinek utódai Gyergyóban Donogánok- Urszulyok lettek) és Sztephánián Sztepán /1659-1732/ (akinek utódai a szamosújvári Verzár és Stefánovics családok felmenői voltak) három helységben telepedtek meg. Miután Sztephánián Lussig /1645-1719/ Csíkszépvízen telepedett meg, utódai először Sztephánián ill. „Stechnó”, majd később István név alatt váltak ismertté és terjesztői ennek a családnak. (Csupán Lussig egyik fia Dániel /1681-?/ költözött el Szamosújvárra 1712 után és ott tudunk Dávid /1714-?/ nevű fiáról). Lussig egyik lánya Oszgehad /1675-1775/ Ákoncz Jakab /1663-?/ neje lett Gyergyóban 1693-ban. A Szépvízen született Jakab /1715-1785/ nevű unoka örménybíró volt 1761-1785 között.

Forrás: Dr. Száva Tibor Sándor: Székelyföldi örmény eredetű családnevek metamorfózisa

Ismert személyek ezzel a családnévvel:

Verzár Frigyes

Orvos, egyetemi tanár

https://hu.wikipedia.org/wiki/Verz%C3%A1r_Frigyes

Verzár Oxendius

Örmény katolikus püspök, az örmények Erdélybe költözésének vezetője, Szamosújvár alapítója

https://hu.wikipedia.org/wiki/Verz%C3%A1r_Oxendius

Halász Gyula ifj. Brassai fotóművész

fotó- és filmművész, festő, író, anyja Verzár Margit

https://hu.wikipedia.org/wiki/Brassa%C3%AF 

Forrás: Wikipédia