Potoczyska helység az orosz határszél közelében. Van Szamosújvár város levéltárában egy erkölcsi bizonyitvány; kiállítója így irta azt alá: „Dátum in urbe Cravovia Poloniae. 1768 die 15 Maj. Joannes Stanislaus Podoczki Comes.” Ebből látszik először az, hogy a Potoczki-ak vezetékneve Stanislaus és másodszor, hogy Lengyelországban a Potoczki-ak grófok (Comes) voltak. Legtöbb Potoczky Csik-Szépvizen lakik.
Forrás: Szongott Kristóf – A magyarhoni örmény családok genealogiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték- és keresztnevek etymologiai értelmére.
Potoczky, Pototszky
Lengyelországból bevándorolt örmény család, a név is lengyel. Lengyelországban ma is élnek Potoczki nevű lengyel és örmény családok, nemesi és főnemesi rangban.
Forrás: Dr. Hovhannesian Eghia: Hazai örmények a nemzet szolgálatában
SZENTPÉTERI-POTOCZKY CSALÁD
A család a lengyelországi Potoczyska helységből telepedett Erzsébetvárosba és a felmenő ős neve (Kámenski) Potoczky Lázár /1644-?/ volt. A betelepedés idején a családnév Potoczki volt, mert hát ugye a Potoczyska helységből jöttek, (lásd Potoczky Márton /1640-1702/ papot, aki 1685-ben Gyergyóból költözött Ebesfalvára 20 gyergyói családdal együtt. Az ő vezetésével 1692-ben jelentős számú örmény család telepedett vissza Moldvába, mindazok, akik nem fogadták el azt a vallási uniót, amelyet Verzár Oxendius püspök szorgalmazott). Ennek a /Potoczki/ Lázár-családnak egyik tagja elköltözött a kolozsmegyei Uzdi-Szentpéter faluba, amely falu nevéről magukat Szent-péterinek kezdték nevezni. Később a család visszaköltözött Erzsébetvárosba, ahol előre Uzdiszentpéteri Lázárnak, majd később csak Szentpéterinek nevezték magukat. A felmenők között kell említeni Szentpéteri /Lázár/ Kristófot, Szentpéteri /Lázár/ Vártán! (akinek családja Bor melléknevet használt, ebből a családból került Csíkszépvízre az 1740-es évek körül Tódor) és /Szentpéteri/ Lázár Jánost /1679-1748/, aki 1740 körül nemességet szerez és 2 fiáról tudunk: János /1713-?/, Gergely /1725-1799/ Ez előbbi János családjában a megkülönböztető „Flukszián” gúnynév is használatos volt. Egyébként a János unokái közül Péter /1745-1831/ és Antal /1757-1843/ is Szépvízen éltek, ahol a Péter leszármazottai megőrizték a Szentpéteri nevet, míg az Antal gyermekei visszatértek arra a „Potoczky” névre, amellyel őket illették a Podóliából való betelepedés idején (Potoczyska-ból származó örmény, vagyis ide települő idegen).
Azt ne tévesszen meg senkit, hogy Számosújvár levéltárában van egy erkölcsi bizonyítvány, amelyet 1768-ban egy Joannes Potoczki Comes állított ki egy (Gámenczböl való) Lázár számára és ezt elküldte Szamosújvárra. Egyébként a fenti Potoczki herceg Lisk lengyelországi város hercege és örökös ura volt, amelyet történelmi adatokkal lehet alátámasztani és a herceg sose járt Erdélybe. Minden logikának ellentmondana az a/ elképzelés, amely szerint egy lengyelországi herceg felhagyta volna anyagi jólétét, hogy Erdélybe térve marhakereskedéssel kezdjen foglalkozni és közben örménynek adja ki magát Erzsébetvároson. A családi bonyodalmak átláthatatlanságához még az is hozzájárult, hogy a család egy Gergely nevű tagja még az 1750-es évek körül visszament Przemysl-be (Galíciába) és később az ebből a családból származó Potoczky János /1787-?/püspök levelet írt az erzsébetvárosi tanácsnak 1832-ben, amelyben értesíti őket, hogy 3000 fid. alapítványt tett letétbe a lembergi kamarai pénztárnál az erzsébetvárosi tanuló ífjak számára. Ez az alapítvány 64 évig ugyan pihent a lembergi lamarai pénztárban, és csak 1895-ben terjesztették fel a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz a cél megvalósítása végett. Az alapítvány így került végül is az erdélyi róm. kat. Status kezébe, amely ebből különböző ösztöndíjakat fizetett.
Gyakorlatilag a Szentpéteri-Potoczky névcsere csak az 1820-as évek után került be a hivatalos névhasználatba Szépvízen, addig minden családtag Szentpéterinek volt jegyezve. Ennek a névváltoztatásnak teljesen helyi, megkülönböztető jellegű oka volt annak ellensúlyozására, hogy a családban Szentpéteri János és Mihály Szépvízről nemesi oklevelet szereztek 1838-ban. A névváltoztatást látni lehet a szépvízi örménynyelvű anyakönyvben úgy, hogy Szentpéteri Antal gyermekei, akik 1787 után születtek a későbbiekben mind Potoczky néven lettek bejegyezve. Erzsébetvároson már az 1733- as összeíráskor említenek Potoczky nevüeket, mint pl. Potoczki Istvánt és Mihályt (Kristóf vagy Vártán fiai), de itt ugyanekkor (1733-ban) a családból olyanok is voltak, akik megmaradtak az eredeti „Lázár” név mellett, mint Lázár Márton. János, Mihály!)
A Szentpéteri név egyoldalú megőrzésében talán az is közbejátszhatott, hogy Péter két fia, János és Mihály 1838. júl. 19-én nemeslevelet kaptak V. Ferdinándtól, az akkori monarchia uralkodójától, természetesen Szentpéteri név alatt.
Forrás: Dr. Száva Tibor Sándor: Székelyföldi örmény eredetű családnevek metamorfózisa
/SZENTPÉTERI/ LÁZÁR CSALÁD
A család felmenője a lengyelországi Potoczyska helységből telepedett Erzsébetvárosba és a felmenő ős neve (Kámenski) Potoczky Lázár /1634-?/ volt. A betelepedés idején a családnév Potoczki volt, mert hát ugye a Potoczyska helységből jöttek.
Az Erzsébetvároson élő Lázárok vérségileg nem voltak rokonságba a gyergyói Ánisor Lázárokkal. Itt lehet kitérni egy kicsit az erzsébetvárosi Lázár-családra vonatkozó adatokra: a család a lengyelországi „Potoczyska” helységben élt. A betelepedés idején a családnév egyszerűen Potoczki volt, mert hát, ugye, a Potoczyska helységből jöttek. Ennek a családnak egyik tagja elköltözött a Kolozs megyei Uzdi-Szentpéter faluba, amely falu nevéről magukat Szentpéteri-nek kezdték nevezni. Később a család visszaköltözött Erzsébetvárosba, ahol később csak Szentpéterinek nevezték magukat. így tehát ez a család Erzsébetvároson már három név alatt is előfordult: „Lázár”, „Szentpéteri” és „Potoczki”. Az 1760-as években egyes Szentpéteriek is szereztek (vásároltak) nemesi címet maguknak. Ebből a családból származott a Szépvízen született (Szentpéteri) Lázár Mihály /1736-1816/ aki Csíkszépvízen nősült és itt két fiáról tudunk: Lázár Lázár /1778-1848/, aki Szépvízen élt és testvére Lázár József /1780-1833/, de aki Gyergyóban is élt. Őket itt „Csokros” melléknévvel illették.
A felmenők között kell említeni Szentpéteri /Lázár/ Kristófot, Szentpéteri /Lázár/ Vártánt (akinek családja „Bor” melléknevet használt, ebből a családból került Csíkszép- vízre az 1740-es évek körül Tódor) és Szentpéteri Jánost /1679-1748/, akinek 2 fiáról tudunk: János /1713-?/, Gergely /1725-1799/. Ez előbbi János családjában a megkülönböztető „Flukszián” gúnynév is használatos volt. Egyébként a János unokái közül Péter /1745-1831/ és Antal /1757-1843/ is Szépvízen éltek, ahol a Péter leszármazottai megőrizték a Szentpéteri nevet, míg az Antal gyermekei visszatértek arra a „Potoczky” névre, amellyel őket illették még a lengyel Podóliából való betelepedés idején (Potoczyska-ból származó örmény, vagyis ide települt különös nevű idegen).
Forrás: Dr. Száva Tibor Sándor: Székelyföldi örmény eredetű családnevek metamorfózisa