Marko. Távit Mêrkuczián. Szamosújvári halottak könyve II. köt. 316 l. 71 t. Lásd Márko, Márkovics.
Forrás: Szongott Kristóf – A magyarhoni örmény családok genealogiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték- és keresztnevek etymologiai értelmére.
Markovits (kisterpesti) és spizzai gróf
A család korábbi neve: Mérkucz
Rangemelések
Magyar nemesség: Pozsony, 1741. október 28. Mátyás. (Liber Regius XXXIX. kötet, 177. o.) Bécs, 1743. szeptember 24. Az előbbi testvére: János. (Liber Regius XXXIX. kötet, 456.o.)
„Kisterpesti” előnév, címerbővítés, a Bihar vm.-i Kisterpestre donatio: Bécs, 1839. október 3. Antal és Emánuel. (Liber Regius LXVI. kötet, 809.o.)
„spizzai” grófi cím igazolása: M. kir. BM 250.318/1939.II.a. László.
Ugyanezen Markovits Lászlónak ősfáját, magyar nemességét, külföldi grófi rangját, a „spizzai és kisterpesti” előneveit valamint címereit, továbbá felmenői közül a Jakab család magyar nemességet és címerét, a Kövér család magyar nemességét, gyergyószentmiklósi előnevét és címerét, végül a Beliczay család magyar nemességét, baiczai előnevét és címerét a Budapesten 1940. december 14-én kelt, 356.913/1940. BM számú belügyminiszteri bizonyítvány igazolja.
Címer
Az 1743. évi címer: Vörössel és kékkel jobbharánt osztott pajzsban zöld alapon, két hátsó lábán ágaskodó egyfarkú arany oroszlán, jobb lábával három arany búzakalászt tart. Sisakdísz: koronából kinövő pajzsbéli oroszlán. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Az 1839. évi bővített címer: Vágott pajzs, felső vörös mezejében két ágaskodó, szembenéző arany egyfarkú oroszlán, első labával egy hatágú ezüst csillagot tartva, az alsó kék mezőben zöld alapon álló ezüst méhkasba azt körülrepdeső tíz arany méh siet. Sisakdísz: koronából kinövő ezüst páncélos vitéz, jobbjában kivont egyenes kardot tart, balkezet csípőjére teszi. Takarók: arany-vörös, ezüst-kék.
A M. Kir. BM altal igazolt spizzai grófi címer: álló, csücsköstalpú arany pajzsban zöld pázsiton faragott kövekből épült, zárt ajtajú szélein lévő hármas oromzatú két torony külső ormán egyik hatulsó lábukra tamászkodó, másik hátulsó lábukat felemelő, egymással szembenéző, természetes színű, tátott szájú, vörös nyelvüket kiöltő, felcsapott farkú oroszlánok első két lábukkal kiterjesztett szárnyú és szétterpesztett lábú, balra néző, fekete sast tartanak; a pajzs közepén a bástya fölött és a sas alatt a két oroszlán között vörös színű talpas kereszt látszik. A pajzson grófi korona, e fölött három koronás nyílt lovagsisak van, amelyek közül a középsőnek a pajzsbéli, de jobbranéző sas; az egymással szembenéző két másik sisaknak pedig a pajzsbéli oroszlán a dísze, növekvően és első lábát ragadozásra nyújtja. A sisakok takarói: a középsőé mindkét oldalon arany-fekete; a szelsőké pedig arany vörös. A pajzsot jobbfelől természetes színű sas, balfelől fekete medve tartja.
Forrás: Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája