Török szó, jelentése: lakás, szállás, tartózkodás. E családnév most nincs használatban. Lásd Szállási.
Forrás: Szongott Kristóf – A magyarhoni örmény családok genealogiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték- és keresztnevek etymologiai értelmére.
(SZÁLÁR) DURÁK-SZÁLÁSI CSALÁD
A család ősei a besztercei betelepedést követően kerültek Gyergyószentmiklósra, de később az itt született gyermekek közül többen eltávoztak innen, a Kászonok, Paraj d és Korond irányába. A betelepülő ős neve /Thorosz/ Norszesz Hovivján /1646-?/ (a Hovivján perzsául Csobán) volt, aki Moldvában marhakereskedő volt. Innen a nyájörből jött a perzsa Szálár (a perzsa „Csobán szálári=nyájör, amelynek örmény neve Ésved=Estrángá, jelentése „Pakulár”). A Szálár nevet később Szálásira váltották, ami lakást, tartózkodást jelent és ennek török változata a „Durák/’ lett Besztercén. A felmenők ezzel a névvel kerültek Besztercére az 1669-es nagy betelepüléskor. Innen a család tagjai különböző vidékekre költöztek, itt közül említhető, Máramaros, Erzsébetváros, Gyergyó, Erzsébetváros és Szamosújvár (itt Pakurár néven). A székelyföldi térségbe az 1710-es évek elején /Szálár/ Durák János /1683-1757/ telepedett meg Gyergyószentmiklóson, aki 1714-ben itt nősült meg, neje N.N. /1694-1766/ és utódai előbb Szálási, majd Durák, ill. Szálasi nevet viseltek. A Szálár-Durák családdal a „Tódor” és „Török” családok is közeli rokonságba álltak.
Forrás: Dr. Száva Tibor Sándor: Székelyföldi örmény eredetű családnevek metamorfózisa